Üdv!

Beköszöntött a nyár. Az iskolában már az Ó IÓ CIÓ-t firkálják a táblára. A tilalmi idők nagy részén is túl vagyunk. Harcsára és compóra még egy hétig, a kősüllőre pedig a hónap végéig még várni kell. Kegyes volt hozzánk az ég és a pünkösdi hosszú hétvége napjai meleg, napos időben teltek. Ezt kihasználva sokan hódoltak a horgász szenvedélyüknek, aminek sikereit a közösségi portálokon valamint a pecás oldalakon osztották meg. Amivel még nem is lenne baj. Viszont az már bajos, hogy sok embernek fogalma sincs róla, hogy miként kell egy hallal bánni.

Találtam több olyan cikket is ami azzal foglalkozik, hogy miként kell jó fényképet készíteni az elejtett zsákmányról. Taglalja a fényviszonyokat, a kép arányait, hogy milyen ruhában legyünk vagy milyen gépet válasszunk, de azt, hogy a fényképezési procedúra miként érinti szerencsétlen jószágot, valamiért nem kapott figyelmet. Jelenleg virágkorát éli a „Catch and Release” vagyis a „Fogd meg és engedd vissza” magatartás, aminek sajnos pont a lényegét nem értik néhányan. Ha valaki ebből csak annyit fog fel, hogy „de jó, nem kell megtartani a drága halat” annak szerintem nem való a horgászat. A C + R módszernek ugyanis a kíméletes bánásmód a fő mozgatórugója. Mivel miután visszaengedjük újra és újra horogra akadhat. Mi sem szeretnénk sérült, beteg, roncsolt halat fogni. Ezért arra kell törekedni, hogy a szabadon bocsátott példány olyan állapotban legyen, mielőtt velünk találkozott volna.

A fárasztás utáni első dolgunk, hogy a halat a partra juttassuk. Nem is gondolunk bele, hogy rajtunk kívül az állat is el van fáradva. Ahogy nekünk nem sem esne jól, ha a fejünket a vízbe nyomnák, így az áldozatunk sem boldog a szárazföldön. Ilyenkor jönnek a kifogások: „ez csak egy állat”, „én fogtam ki őt és nem fordítva”, „nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát”, stb. Csakhogy ezekkel pont, hogy saját magunkat hazudtoljuk meg, mivel ha a kíméletes bánásmód mellett tettük le a voksunkat, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy abba az ilyen gondolkodás nem fér bele. A halnak az, hogy kifogják igenis egy sokk. Ha a parthoz csaltuk akkor egy kicsit hagyjuk a vízben. Amikor pedig a szárazra visszük, gondoskodjunk róla, hogy a megfelelő tárolóba kerüljön. Nem fogok semmilyen halkímélő alkalmatosságot ajánlani, mivel elég nagy a választék belőlük. Néhány ezer forinttól a több tízezres pontybölcsőkig válogathatunk. Ebben csak a pénztárcánk lehet akadály.

Itt jegyezném meg, hogy tévesen a pontyhoz csatolják az ilyen termékeket (lásd: pontymatrac, pontybölcső stb.). Mivel nálunk a legnagyobb rajongótábora ennek a fajnak van. Viszont nem csak akkor kell használni, ha ez akadna a horgunkra, hanem minden esetben amikor valamilyen halat a partra viszünk. Fontos! Amíg a hal a parton van, folyamatosan juttassunk neki vizet! Ha bölcsőt használunk nem kell cserélgetni a folyadékot, viszont ha matracot akkor locsolgatni kell a rajta fekvőt. Mivel a halkímélő eszközök használata nem mindenhol kötelező, ezért biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok akik ezért nem is költenek rá. Ha van egy szakadt műanyagzsákunk az is megfelelő erre a célra vagy egy darab nylon ponyva is. A lényeg, hogy ne szívja be a vizet, hanem segítsen a halat nedvesen tartani.

Jöhet a mérlegelés. Remélem mondani sem kell, hogy a mérleg akasztóját nem a hal szájába tesszük, hanem keresni kell egy arra alkalmas zsákot/szatyrot vagy olyan haltartót kell választani ami erre is alkalmas (mert van ilyen is). A kapott eredmény mehet a fogási naplóba.

Ezzel el is érkeztünk ahhoz a témához ami ezt a posztot elindította. A fénykép készítés. Vagyis az emlék megörökítése és tárgyi bizonyíték készítése. Bevált gyakorlat, hogy fotózás közben a halat felemelik. Holott erre semmi szükség. A képet a matracon is megcsinálhatjuk, a méret akkor is látszik. Sőt! Akár egy mérőszalagot is tehetünk mellé, amin bárki leolvashatja az eredményt. A másik ok, hogy miért ne fogjuk kézben a zsákmányunkat, mert egyáltalán nem biztonságos. A hal ficánkolhat így nem lehet megtartani és ha leejtjük akkor könnyen megsérülhet. Arról nem is beszélve, hogy szerencsések vagyunk és egy méretes példányt akasztunk, talán nem is tudjunk megtartani, bár az emberek többsége így is próbálkozik. Ha valamilyen okból mégis sikerülne kárt tenni a halban, akkor már ne engedjük vissza a vízbe, mert nem tudjuk, hogy milyen jellegű és súlyosságú a sérülés, amibe akár a későbbiekben bele is pusztulhat.

A kisebb sérülést, mint például a horog helyét, kezeljük le fertőtlenítő szerrel, ezzel is védve az állat egészségét.

Sikeres horgászatot kívánok!

Görbüljön!