Üdv!

Beköszöntött a nyár. Az iskolában már az Ó IÓ CIÓ-t firkálják a táblára. A tilalmi idők nagy részén is túl vagyunk. Harcsára és compóra még egy hétig, a kősüllőre pedig a hónap végéig még várni kell. Kegyes volt hozzánk az ég és a pünkösdi hosszú hétvége napjai meleg, napos időben teltek. Ezt kihasználva sokan hódoltak a horgász szenvedélyüknek, aminek sikereit a közösségi portálokon valamint a pecás oldalakon osztották meg. Amivel még nem is lenne baj. Viszont az már bajos, hogy sok embernek fogalma sincs róla, hogy miként kell egy hallal bánni.

Találtam több olyan cikket is ami azzal foglalkozik, hogy miként kell jó fényképet készíteni az elejtett zsákmányról. Taglalja a fényviszonyokat, a kép arányait, hogy milyen ruhában legyünk vagy milyen gépet válasszunk, de azt, hogy a fényképezési procedúra miként érinti szerencsétlen jószágot, valamiért nem kapott figyelmet. Jelenleg virágkorát éli a „Catch and Release” vagyis a „Fogd meg és engedd vissza” magatartás, aminek sajnos pont a lényegét nem értik néhányan. Ha valaki ebből csak annyit fog fel, hogy „de jó, nem kell megtartani a drága halat” annak szerintem nem való a horgászat. A C + R módszernek ugyanis a kíméletes bánásmód a fő mozgatórugója. Mivel miután visszaengedjük újra és újra horogra akadhat. Mi sem szeretnénk sérült, beteg, roncsolt halat fogni. Ezért arra kell törekedni, hogy a szabadon bocsátott példány olyan állapotban legyen, mielőtt velünk találkozott volna.

A fárasztás utáni első dolgunk, hogy a halat a partra juttassuk. Nem is gondolunk bele, hogy rajtunk kívül az állat is el van fáradva. Ahogy nekünk nem sem esne jól, ha a fejünket a vízbe nyomnák, így az áldozatunk sem boldog a szárazföldön. Ilyenkor jönnek a kifogások: „ez csak egy állat”, „én fogtam ki őt és nem fordítva”, „nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát”, stb. Csakhogy ezekkel pont, hogy saját magunkat hazudtoljuk meg, mivel ha a kíméletes bánásmód mellett tettük le a voksunkat, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy abba az ilyen gondolkodás nem fér bele. A halnak az, hogy kifogják igenis egy sokk. Ha a parthoz csaltuk akkor egy kicsit hagyjuk a vízben. Amikor pedig a szárazra visszük, gondoskodjunk róla, hogy a megfelelő tárolóba kerüljön. Nem fogok semmilyen halkímélő alkalmatosságot ajánlani, mivel elég nagy a választék belőlük. Néhány ezer forinttól a több tízezres pontybölcsőkig válogathatunk. Ebben csak a pénztárcánk lehet akadály.

Itt jegyezném meg, hogy tévesen a pontyhoz csatolják az ilyen termékeket (lásd: pontymatrac, pontybölcső stb.). Mivel nálunk a legnagyobb rajongótábora ennek a fajnak van. Viszont nem csak akkor kell használni, ha ez akadna a horgunkra, hanem minden esetben amikor valamilyen halat a partra viszünk. Fontos! Amíg a hal a parton van, folyamatosan juttassunk neki vizet! Ha bölcsőt használunk nem kell cserélgetni a folyadékot, viszont ha matracot akkor locsolgatni kell a rajta fekvőt. Mivel a halkímélő eszközök használata nem mindenhol kötelező, ezért biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok akik ezért nem is költenek rá. Ha van egy szakadt műanyagzsákunk az is megfelelő erre a célra vagy egy darab nylon ponyva is. A lényeg, hogy ne szívja be a vizet, hanem segítsen a halat nedvesen tartani.

Jöhet a mérlegelés. Remélem mondani sem kell, hogy a mérleg akasztóját nem a hal szájába tesszük, hanem keresni kell egy arra alkalmas zsákot/szatyrot vagy olyan haltartót kell választani ami erre is alkalmas (mert van ilyen is). A kapott eredmény mehet a fogási naplóba.

Ezzel el is érkeztünk ahhoz a témához ami ezt a posztot elindította. A fénykép készítés. Vagyis az emlék megörökítése és tárgyi bizonyíték készítése. Bevált gyakorlat, hogy fotózás közben a halat felemelik. Holott erre semmi szükség. A képet a matracon is megcsinálhatjuk, a méret akkor is látszik. Sőt! Akár egy mérőszalagot is tehetünk mellé, amin bárki leolvashatja az eredményt. A másik ok, hogy miért ne fogjuk kézben a zsákmányunkat, mert egyáltalán nem biztonságos. A hal ficánkolhat így nem lehet megtartani és ha leejtjük akkor könnyen megsérülhet. Arról nem is beszélve, hogy szerencsések vagyunk és egy méretes példányt akasztunk, talán nem is tudjunk megtartani, bár az emberek többsége így is próbálkozik. Ha valamilyen okból mégis sikerülne kárt tenni a halban, akkor már ne engedjük vissza a vízbe, mert nem tudjuk, hogy milyen jellegű és súlyosságú a sérülés, amibe akár a későbbiekben bele is pusztulhat.

A kisebb sérülést, mint például a horog helyét, kezeljük le fertőtlenítő szerrel, ezzel is védve az állat egészségét.

Sikeres horgászatot kívánok!

Görbüljön!

A magyar ember két kedvenc hobbija: a labdarúgás és a horgászat. A videóban megnézhetjük, hogy milyen ha egy hal focizik. :)

Hossz: 23 sec; Adatmennyiség: 3,8 MB; Felbontás: 720 p

Üdv!

Ritka alkalmak egyike amikor a tévében a sok reklám és valóságshow közé elrejtenek némi hasznos tartalmat is. Bár manapság mintha erre elég kevés lenne az igény. De ennek a megvitatása nem ennek a blognak a feladata. Na, de nézzük mit látni a varázsdobozban. A Nat Geo Wild-on látható Zeb Hogan Óriáshalak című műsora. A hatodik évad nem tudni hányadik része a „Galambevő harcsák” címet kapta. Elsőre nem tűnhet érdekesnek, hiszen a harcsák ragadozók. Viszont, ha megtudjuk, hogy a halak "kijönnek" a vízből az ebéd kedvéért, azért az már valami.

2012-ben már találkozhatott a kedves olvasó ezzel a témával, mert a DailyMotion közölt egy cikket ami ezzel foglalkozott, de hát annyi mindent olvasni az interneten, hogy szerintem sokan nem is vették komolyan. Azóta eltelt néhány év. A youtube-ra is felkerült néhány videó ami ezzel foglalkozik. Akit érdekel, az rá tud keresni, ha beírja a „catfish eat pingeon” szavakat.

(A képen látható madarak mindegyike sértetlenül elrepült.)

A műsorból kiderül, hogy a különös viselkedés oka, hogy a harcsákat nem zavarja senki és semmi. Nincs természetes ellenségük, egyetlen ragadozó sem vadászik rájuk. Ebből következik, hogy számuk magasra a méretük pedig hatalmasra meg tudott nőni. Sajnos a nagy test nagy étvággyal is jár. A víz viszont nem tud ennyi éhes szájat ellátni. A szükség pedig nagy úr.

Az egy órás filmben láthatjuk még azt is ahogy Zeb Hogan horgászik. Ha valaki teljes egészében megnézné az alábbi időpontban megteheti:

június 10., szombat 15.00

De miért is hoztam fel ezt a témát. Néhány éve – talán 10 is van már – felröppent egy pletyka az egyik közeli tóval kapcsolatban, hogy egy hatalmas harcsa garázdálkodik benne. Egyik hír arról szólt, hogy zaklatta a fürdőzőket, a másik szerint a vízbe merészkedő kiskutyát érte támadás. Akkoriban mindenki azt hitte, hogy az épülő aquapark miatt terjed a pletyka és senki nem is vette komolyan, mert annyira hihetetlennek tűnt. A látottak fényében persze megmozdul az ember fejében egy olyan gondolat, hogy lehet mégis csak igaz volt a szóbeszéd. Aggódnunk mégsem kell, mert az aktuális „halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény” törekszik arra, hogy a vízben élő állatok minél jobb bánásmódban részesüljenek A halgazdaságok kellő figyelmet fordítanak az etetésre. Az itthoni horgászok pedig szerencsére gondoskodnak róla, hogy a harcsák élete színesebben teljen mint a francia rokonoké. Viszont nem árt fejben tartani, hogy ezek ugyanazok a halak akik a mi vizeinkben is úszkálnak. A gének tehát adva vannak csak szerencsére nem kell érvényesülniük.

Görbüljön! :)

Tiszteletem a Sporttársaknak!

A derűs, napos márciusi reggelen, főhősünk épp a munkahelyére siet. Fáradtan azon gondolkozik, hogy miért érdemelte meg, hogy szombaton is bemenjen, annak ellenére, hogy alig pár órája, hogy letette az igát. Bár nem indult fényesen a nap mégis gyorsan elszaladt. Már éppen hazafelé indult volna amikor egyszer csak rosszullét kerítette a hatalmába és egyik pillanatról a másikra már a közeli kórház intenzív osztályán találta magát. Műtétek során átesve és egy hosszú rehabilitációt követően, majdnem 2 hónap után elhagyhatta a kórházat. Jelenleg - orvosi utasításra - csak könnyű sétákkal szakíthatja meg az elrendelt ágynyugalmat. Ekkor döntött úgy, hogy új szögből közelíti meg régi hobbiját és blog írásba kezd.

Ez lenne az én rövid történetem. Jánosnak hívnak és a harmincas éveim közepét taposom. Írásaim azzal a szándékkal születnek, hogy megosszam a horgászattal kapcsolatos élményeim, tapasztalataim és ismereteim a kedves érdeklődőkkel. Kerülve az olyan témákat ami még a csapból is folyik. Remélem, hogy nem csak a kezdők, de talán még a tapasztaltabb horgászok is haszonnal „lapozgatják”.

Görbüljön! :)